Hajnal

Fák ágai közt derengő
Hajnali fény
Autók bűzében merengő
éjjeli lény
Térne már nyugovóra
de tán még
Félelem ül szívére
s nem elég
Az ígéret, hogy holnap
is kel a nap,
Hogy bűzös szürke szmogban
is van holnap,
Hogy ébred már a föld
reccsen a jég
A talpak alatt, s a köd
feloszlott rég.
Én érzem, hallom
fájdalom dalát,
Száz taposómalom
nyikorgó szavát.
Felkelek mégis,
ülök csendesen.
Indulok ma is
dologra rendesen.

Szentendre, 2009. december 19. (szombat)

Hajnal

Fák ágai közt derengő
Hajnali fény
Autók bűzében merengő
éjjeli lény
Térne már nyugovóra
de tán még
Félelem ül szívére
s nem elég
Az ígéret, hogy holnap
is kel a nap,
Hogy bűzös szürke szmogban
is van holnap,
Hogy ébred már a föld
reccsen a jég
A talpak alatt, s a köd
feloszlott rég.
Én érzem, hallom
fájdalom dalát,
Száz taposómalom
nyikorgó szavát.
Felkelek mégis,
ülök csendesen.
Indulom ma is
dologra rendesen.

Szentendre, 2009. december 19. (szombat)

Angyalom

Szemem sarkából látott
Fel-fel villanó árnyak
Véres, fényes álmot
Szelíden elfedő szárnyak

Gyermekek hangján szólít
Szemük csillagán látom
Érzem, tudom azt, hogy itt
Velem vagy hív Angyalom.

Rejtőző, félénk szellem
Kísér és óv titokban.
Kényszerű szelíd jellem
Ott ég a csillagokban.

Eltűnni vágysz titokban
Őrző, figyelő szempár.
Mégis látlak álmomban,
S lelkem többet nem is vár.

Rejtőzz csak én Angyalom,
Nem fordulok szembe veled.
Szándékod észben tartom,
És csendben adok hálát neked.

Szentendre, 2009. december 19. (szombat)