Középiskolában közgázos osztályba jártam. Egy napon a tanár kiadta, hogy készítsek kiselőadást a közgazdaságtanról, mint olyan... Kezembe akadt az a lap, amin az akkori (jelzem tanórán, osztály és tanár előtt elmondott) szavaim vannak. Hogy mennyire nem voltam normális már akkor sem, jól példázza, hogy a közgazdaságtanról én ezt bírtam előadni:
"Amióta középiskolába járunk, folyamatosan tanítottak minket a közgazdaságtan különféle ágazataira. Ennek ellenére sokszor nem tudjuk, minek is ez az egész, vagy hogy miről is szól igazán. A sok remek, ám pusztán ismeretterjesztő jellegű fogalmazás után én úgy gondoltam, megpróbálok inkább a saját stílusomban közelíteni a témához, mely lehet, hogy nem túl intellektuális, és a legkevésbé sem pedagógiai, de talán pár dologra egyszerűbben világít rá, mint a nálam okosabb emberek száraz előadásai. Ezek ugyanis a legegyszerűbb gondolatokat fejezik ki a legbonyolultabban. Talán úgy gondolják: Ha nem tudod meggyőzni, zavard össze őket!
A közgazdaságtan végülis egy a millió más tudományból. Aki tudja, csinálja, aki nemja, tanítja, aki pedig nem tudja tanítani, az igazgatja.
Az élet legtöbb területén a pénz játsza a főszerepet. Ez mozgatja minden gondolatunkat, tettünket, és gyakorlatilag átvette a Mindenható szerepét. Az emberek törvényt mondanak, de vagyonra gondolnak. A politikában mindegy, miről beszélnek, úgyis a pénzről beszélnek.
A megszerzéséhez ezer út vezet, de ha az embernek nincs, valószínüleg sosem jut hozzá. Ellenben akinek vagyon, annak nagyon. Lehet majdan akármilyen jó állásunk, azért lássuk be: A pénz nem minden...többnyire mégcsak nem is elég...
Lelkiismeretes vállalkozók tudják, erkölcsileg megengedhetetlen megengedni, hogy a pénz a balekoknál maradjon. - Avagy a colt erősebb az ászpókernál! Az üzletben nem az számít, hogy valami mennyibe kerül, hanem, hogy mennyit takaríthatsz meg rajta. Ha már egyszer megvan a hőn áhított nyereség, akkor sem mindegy, mihez kezdünk vele. Tulajdonképp mindenki hazudik, de nem számít, mert senki sem figyel. Azért vigyázat! A főbejárat pompázatossága általában fordítot arányban áll a cég alapvető fizetőképességével, és a pénzed hamar kiköt annál, aki elherdálja.
Ahogy Woody Allen is megmondta: A pénz jobb, mint a szegénység. Márcsak anyagi szempontból is.
Sajnos azonban a legtöbbünknek meg is kell dolgozni érte. Személyszerint nekem, ha dolgozni támad kedvem, leülök csendben egy sarokba, és megvárom, míg emúlik. Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sosem tudod, mikor végeztél. És hát ebből nem is mindenki tud megélni... Persze ismerek olyat, akinek sikerült...
Rendkívül nehéz mainapság megfelelő állást találni, ráadásul ebben a világban még a halál sem biztos. Miért pont a megélhetés lenne az? Hiába mondják, hogy egyre csökken, a munkanélküliség 100%-os, ha TE vagy munka nélkül.
Az emberek nagyrésze beosztott, akkor viszont akármennyit dolgozik, mindig keveslik. Amit pedig nem végzett el, mindig fontosabb, mint amivel már kés. Éppen ezért rengeteg a meló, én viszont megfigyeltem egy érdekes dolgot. Nevezetesen, hogy a legelfoglaltabb ember sem túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy el ne tudná mondani, milyen szörnyen elfoglalt. Ha viszont már valaki roppant fontosnak tartja a munkáját, az a közelgő idegösszeomlás biztos jele. Fontos tény, hogy a túlbuzgás minden esetben káros. Még a hatékonyságot sem szabad túlzásba vinni!
Amennyiben valami csoda folytán mégis szert teszünk némi vagyonkára, örök bosszúság okozói a könyvelők A könyvelő ugyanis az az ember, akinek fizetsz, hogy megmondja, miért nem kerestél annyit, mint hitted. Na és akkor már jobban megéri, ha ez az ember történetesen te magad vagy.
Persze akkor sem fenékig tejfel az élet, hiszen lesúlyt rád a könyveléstechnika négy örökérvényű törvénye: 1. A próbamérleg nem állja ki a próbát.
2. A működőtőke nem működik.
3. A fizetőképesség többnyire képtelenség.
4. A hozadékok nem hoznak.
A boldogulás szempontjából az sem mindegy, hova születünk. Az egyes rendszerek azonban egy dologban megegyeznek. A maguk módján hatalmas apírmennyiséget fogyasztanak. A szocialista társadalmak négypéldánban kitöltött árkus űrlapokkal, a kapitalista társadalmak pedig óriási reklámplakátokkal, és minden árucikk négyrétegű kartoncsomagolásával.
Néhányan lehet, azt kérdezitek: Mi az a kapitalizmus? Nos az, amit az emberek akkor csinálnak, ha békénhagyják őket.
Mostanra már nagyon unhattok, úgyhogy lassan be is fejezem. Kitartás, már csak a végkövetkeztetés van hátra.
Szóval: - Pénzért nem lehet boldogságot venni, de hozzásegít, hogy a legjobb helyeken hajszoljuk.
- A siker titka az őszinteség. Ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.
És végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb szabály, ha győzni akarsz: NE VERD MEG MAGAD!!!"
"Amióta középiskolába járunk, folyamatosan tanítottak minket a közgazdaságtan különféle ágazataira. Ennek ellenére sokszor nem tudjuk, minek is ez az egész, vagy hogy miről is szól igazán. A sok remek, ám pusztán ismeretterjesztő jellegű fogalmazás után én úgy gondoltam, megpróbálok inkább a saját stílusomban közelíteni a témához, mely lehet, hogy nem túl intellektuális, és a legkevésbé sem pedagógiai, de talán pár dologra egyszerűbben világít rá, mint a nálam okosabb emberek száraz előadásai. Ezek ugyanis a legegyszerűbb gondolatokat fejezik ki a legbonyolultabban. Talán úgy gondolják: Ha nem tudod meggyőzni, zavard össze őket!
A közgazdaságtan végülis egy a millió más tudományból. Aki tudja, csinálja, aki nemja, tanítja, aki pedig nem tudja tanítani, az igazgatja.
Az élet legtöbb területén a pénz játsza a főszerepet. Ez mozgatja minden gondolatunkat, tettünket, és gyakorlatilag átvette a Mindenható szerepét. Az emberek törvényt mondanak, de vagyonra gondolnak. A politikában mindegy, miről beszélnek, úgyis a pénzről beszélnek.
A megszerzéséhez ezer út vezet, de ha az embernek nincs, valószínüleg sosem jut hozzá. Ellenben akinek vagyon, annak nagyon. Lehet majdan akármilyen jó állásunk, azért lássuk be: A pénz nem minden...többnyire mégcsak nem is elég...
Lelkiismeretes vállalkozók tudják, erkölcsileg megengedhetetlen megengedni, hogy a pénz a balekoknál maradjon. - Avagy a colt erősebb az ászpókernál! Az üzletben nem az számít, hogy valami mennyibe kerül, hanem, hogy mennyit takaríthatsz meg rajta. Ha már egyszer megvan a hőn áhított nyereség, akkor sem mindegy, mihez kezdünk vele. Tulajdonképp mindenki hazudik, de nem számít, mert senki sem figyel. Azért vigyázat! A főbejárat pompázatossága általában fordítot arányban áll a cég alapvető fizetőképességével, és a pénzed hamar kiköt annál, aki elherdálja.
Ahogy Woody Allen is megmondta: A pénz jobb, mint a szegénység. Márcsak anyagi szempontból is.
Sajnos azonban a legtöbbünknek meg is kell dolgozni érte. Személyszerint nekem, ha dolgozni támad kedvem, leülök csendben egy sarokba, és megvárom, míg emúlik. Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sosem tudod, mikor végeztél. És hát ebből nem is mindenki tud megélni... Persze ismerek olyat, akinek sikerült...
Rendkívül nehéz mainapság megfelelő állást találni, ráadásul ebben a világban még a halál sem biztos. Miért pont a megélhetés lenne az? Hiába mondják, hogy egyre csökken, a munkanélküliség 100%-os, ha TE vagy munka nélkül.
Az emberek nagyrésze beosztott, akkor viszont akármennyit dolgozik, mindig keveslik. Amit pedig nem végzett el, mindig fontosabb, mint amivel már kés. Éppen ezért rengeteg a meló, én viszont megfigyeltem egy érdekes dolgot. Nevezetesen, hogy a legelfoglaltabb ember sem túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy el ne tudná mondani, milyen szörnyen elfoglalt. Ha viszont már valaki roppant fontosnak tartja a munkáját, az a közelgő idegösszeomlás biztos jele. Fontos tény, hogy a túlbuzgás minden esetben káros. Még a hatékonyságot sem szabad túlzásba vinni!
Amennyiben valami csoda folytán mégis szert teszünk némi vagyonkára, örök bosszúság okozói a könyvelők A könyvelő ugyanis az az ember, akinek fizetsz, hogy megmondja, miért nem kerestél annyit, mint hitted. Na és akkor már jobban megéri, ha ez az ember történetesen te magad vagy.
Persze akkor sem fenékig tejfel az élet, hiszen lesúlyt rád a könyveléstechnika négy örökérvényű törvénye: 1. A próbamérleg nem állja ki a próbát.
2. A működőtőke nem működik.
3. A fizetőképesség többnyire képtelenség.
4. A hozadékok nem hoznak.
A boldogulás szempontjából az sem mindegy, hova születünk. Az egyes rendszerek azonban egy dologban megegyeznek. A maguk módján hatalmas apírmennyiséget fogyasztanak. A szocialista társadalmak négypéldánban kitöltött árkus űrlapokkal, a kapitalista társadalmak pedig óriási reklámplakátokkal, és minden árucikk négyrétegű kartoncsomagolásával.
Néhányan lehet, azt kérdezitek: Mi az a kapitalizmus? Nos az, amit az emberek akkor csinálnak, ha békénhagyják őket.
Mostanra már nagyon unhattok, úgyhogy lassan be is fejezem. Kitartás, már csak a végkövetkeztetés van hátra.
Szóval: - Pénzért nem lehet boldogságot venni, de hozzásegít, hogy a legjobb helyeken hajszoljuk.
- A siker titka az őszinteség. Ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.
És végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb szabály, ha győzni akarsz: NE VERD MEG MAGAD!!!"
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése