Szemeidbe nézek,
S te mosolyogsz, akár egy angyal.
Kicsit tán még félek,
De megnyugtatsz egy édes csókkal.
Hevesen ver szívem,
Szorosan magadhoz ölelsz.
Nincs menekvés, érzem,
Gondolatomra is figyelsz.
Egész testem remeg,
Mind fájóbb lesz az ölelés.
Szerelmed szörnyeteg,
Húsomba mar, akár egy kés.
Őrült csókod megvág,
Nincsen, mihez hasonlatos.
Megöl a boldogság,
És te leszel csak a gyilkos!
Budapest, 2000. október 5.
1 megjegyzés:
Olyan szépen kezdődik... (apa kezdőőődiiiikk :D) Aztán kicsit fiatal babettos lesz :) Érdekes volt ^^
Megjegyzés küldése