Nem köszön rád boldog új nap
Végez veled gyűlöleted,
Mi fájdalmadból született.
Menekülő! Angyal arccal,
Belül ördögi haraggal
Téped ki a saját szíved,
De már fájdalmad sem érzed.
Múltnak üldözöttje, mának áldozata
Bujdokolnál tovább, de nincsen már hova
Talán örülnöd kellene
Halálnak lettél szerelme
Csak számodra látható,
Minden hiábavaló.
Élsz, hogy tested elhervadjon,
Futsz, csak azért, hogy elkapjon
Látod bár a többieket,
Elátkozott lelküeket
Múltnak üldözöttje, mának áldozata
Hiába minden, nem találsz rájuk soha
Ily életre ítéltettél
Magányodban megőrültél
Nincsen már semmi lelkedben
Érzéketlen életedben
Örökké csak vártad azt,
Kivel mindent megoszthatsz.
Nem bízol már, nem remélsz,
Csak mert muszáj, azért élsz.
Múltnak üldözöttje, mának áldozata
Szívednek mostmár nincsen több szava
Tiszaújváros, 2000. december 31.
4 megjegyzés:
Ｈｍｍ。
Elszomorít amikor ilyet kell olvasnom :(
Bár csak az okai megszűnnének az ilyen verseknek... :_(
Vannak benne nagyon jó meglátások, de az a mély fájdalom és pesszimizmus ami az egésznek egy szomorú tónust ad ne lenne :(
A harag, neheztelés ellen van egy nagyszerű gondolat, gyógyszer.
Kérdés az ember tud e vele azonosulni.
Az önmarcangolás ellen is kitűnő ^^, megosztom veled.
Egy nem túl régi könyvrészlet elemzésemet bevágom ide:
"Az idézet:
"I am not angry
About a sickness that makes me suffer
Why therefore should I have anger for others?
They, too, are under the influence of conditions (that make them act in this manner)"
Bokar kifejti, hogy alapvetően minden lény boldogságot keres és próbálja azt elérni.
De, ahogyan mi is, mindenki hibázik néha és ezzel időnként másokat megbántunk.
És mivel mindenki csak boldog szeretne lenni ÉS akármennyire is idiótán viselkednek az emberek e cél érdekének elérésére teszik azt. Aki pedig nem képes a dühén, zavaró érzelmeink uralkodni afelé mit is érezhetnénk mást mint együttérzést?
Ezt már én fűzöm hozzá:
Szép dolog a szentimentalizmus, de önmagunkra sem haragudhatunk mazochista módján ha ezt az alapvető dolgot megértettük :)"
Valamint lehet nem hangzik kényelmes válasznak, bár igaz; de a nehézségek amit tapasztalunk, saját magunk vetettük el a múltban.
Szenvedünk, mert azonosulunk az érzelmeinkkel, mert elválasztást érzékelünk az ÉN és TE között.
Valójában a nagylelkűség egyedül minden gazdagság(belső/külső) kulcsa/forrása/oka; ha képesek vagyunk nagylelkűen élni MEG LESZ a jövőbeli nagyon pozitív eredménye.
Ezért sem kéne letörtnek lennünk.
u.i.:
Tiszta szinten magyarázni nagyon egyszerű, de nagyon jól tudom amikor az ember megéri a negatívnak tapasztalt dolgokat már kicsit sokkal nehezebb megvalósítani a szép gondolatokat ;)
Most látom jó régi bejegyzés; remélem nem baj h itt filozofálgattam kicsit :)
Nagyon tetszik, mert sok sorban érezhető a rímeken kívül más is. A hangulatáról nem írnék, mert egyértelmű, tényeket közöl... kicsit hiányolom is az árnyaltságot. Tetszik, hogy sok sorban a ritmus elég jól érezhető, de sok helyen azért bukik. de eddig valóban ez a legjobb szerintem is.
Ja és köszi hogy kitetted az én blogomat a linkjeid közé ^^
Csókollak :)
ui.: bocs hogy mindenhova írok de kuvva unalmas az óra XD
Ez a vers volt mindig is az úgynevezett "fő művem". Azt meg kell hagyni, ha gondolatot akartam ébreszteni, hát sikerült... Nem kell azonban túlfilozofálni! Ez nem egy pszichológiai kókép, "csak" egy vers. :) Mindenesetre köszi a kommenteket! :)
Na ezt nem tudtam...
Nem kórképnek kívántam, de akkor is szomorú a hangulata ;)
Megjegyzés küldése