Sohase

Hideg a kéz, mikor arcomhoz érsz
Hideg a tűz, mi a szemembe néz
Felemészt mindent a jégvörös láng
Végső ölelésben talál az éj ránk
Életért dobban, úgy ver a szívem még
De tudom, a halál jön, várva várt vendég.
Egyszerre felnevetsz, hangod betölt mindent,
S egyre hangosodik, csontomig hatol bent.
Nem mardos félelem, csak e kacaj, ez bánt.
Csendben állok, s várom, lelked magával ránt.
Hisz te vagy a halál, játszol csupán velem,
Mégis én akartam, most te fogd a kezem.
Én akartam, vágytam fehér derengésed,
Pedig tudtam, nem lesz enyém a szerelmed.
Most mégis úgy érzem, egy percre szerettél,
Mikor az életből a semmibe vittél.
Nevetek már én is, hiszen ezt kerestem:
Semmivé tégy végre, megölhesd a testem.
Elpusztítsd örökre, ne maradjon nyoma,
Ne emlékezhessen senki énrám soha.