Szemedben ragyog, és táncol az éjszaka?
Hova állsz, hogyha az eső tiszta könnyeitől
A félelem ernyője takar el szüntelenül?
Miben hiszel, ha az értelem vára
Összeomlott mára?
Kinek hiszel, ha a szememben magadat látod,
De te magadat áltatod?
Velem küzdessz, s nem látod azt,
Engem soha le nem győzhetsz, csak ha legyőzted önmagad.
Megfigyelsz csak, és nem érted,
A lényeget nem láthatod. Azt érzed.
Nem rakja eléd a sors,
Mint könyvbe írt egyszerű sort.
Csakis akkor láthatod,
Ha látni is akarod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése